Ilyen volt a 2024-es szezonunk: Határ Attila – Kese Zoltán – Peugeot 208 Rally4

Határ Attila – Kese Zoltán – Peugeot 208 Rally4

Három éve versenyzel az ORB1-ben. Milyennek érezted ezt az évet az előzőekhez képest?

Igen, nagyon intenzív három évet tudhatunk magunk mögött, nagyon nehéz három év volt, érzelmekkel eredményekkel teli évek. Szerencsésnek mondhatom magam, mert megélhettem az álmaimat ezekben az években, hiszen gyerekként én is arról álmodoztam, hogy majd egyszer rali első osztályban szeretnék versenyezni. Azt gondolom, hogy az előző két évben szerzett tapasztalat a szakmai fejlődésünket elősegítette sofőr navigátor és csapat szinten is.

A rally első osztályban versenyezni nagy kihívás, elő kell tudni teremteni az anyagiakat, ami nem kevés, rengeteg időt és energiát kell feláldozni, kell egy nagyon jó csapat, akik mindent megtesznek a versenyzőkért erőn felül a jó eredményért. Kell egy megbízható autó, ami gondmentesen teljesíti azt a rengeteg verseny kilométert a sokszor autózásra alkalmatlan pályákon.

Ha mindez megvan akkor jó eredményt lehet elérni. Én büszkén vállalom, hogy ez nekünk idén is megadatott. A korábban említett fejlődés megmutatkozott a pályák feldolgozásának a könnyedségén, az autóval váló összhangba kerülés, a kis csapatunk összekovácsolásában. Idén Dani nem vállalta a navigátor szerepet, viszont azt megtiltotta, hogy nélküle menjünk versenyezni ezért Ő volt az egyik fő szerelőnk. Kellett találni egy navigátort aki vállalja a az első osztály nehézségeit, Biró Attila vállalta ezt a szerepet, vele indultunk az első versenyen veszprémi murva futamon, ami egyben Európa bajnoki futam is volt.

Az, hogy ERC futam volt, hozza magával a nehézségi fokát is. Murva nem volt a kedvencem, de kifejezetten vártam ez a futamot, mert a szakmai fejlődés és a célba érkezés volt a fő célom, sikerült is. Voltak navigátori, vezetői hibák, de szép eredménnyel zártunk.

A következő futamra ismét navigátor nélkül maradtam, mert Attila nem vállalta a gyorsaságikon a navigátorra háruló nagy felelősséget amit sokan elfelejtenek. Nagyra becsülöm az őszinteséget és bátorságát ezért, és köszönöm a veszprémi versenyt neki. Egy gyerekkori barátom Kese Zoltán vállalta a navigátori feladatokat, aki szintén gyerekkora óta nagyon be van oltva a rally szeretetével, szenvedélyével.

A Diósgyőr Rally-n három kanyarig mentünk versenyszerűen, mivel bénáztam egy nagyot és a gyorsasági többi részén csak vészüzemben autóztunk. Mint később kiderült nem vigyáztam eléggé, ezért meghibásodott a motor, így korán búcsúztunk a versenyből. Őszintén szólva én már temettem az évet, mert nem olcsó mulatság egy ilyen motort megjavíttatni, de Tagai Tomi a Peugeot Kupa atyja ismét segítő kezet nyújtott, és a következő versenyen Pécsett már rajthoz is állhattunk.

Ez a verseny is a kedvenceim közé tartozik, imádok ott versenyezni, a Mecsekben kijelölt gyorsasági szakaszok mind a legnagyobb nehézségi fokkal ellátott, ezért is adódik az, hogy maximálisan felkészültnek kell lenni mentálisan, és fizikálisan is.

Én valamit elrontottam a korábbi napokban, és náthásan, lázasan kellett versenyeznem, korábban azt gondoltam, aki a meghülésre fogja, hogy lassabb az csak egy kifogás, de el kellett ismernem, hogy sokban hátráltat. Ezt nehezen is viseltem, nem volt a legjobb hangulatú verseny, de Zoli is és a csapat is tökéletes munkát végzett és elviselt engem így.

A következő verseny Székesfehérvár Rally volt, ahová úgy érkeztem, hogy makk egészséges voltam, és úgy gondolom jól felkészült. A verseny elején nagyon jól kezdtünk, jó volt a tempónk az ellenfelekhez képest, de ismét hibáztam egy kanyarban, és a hiba következménye az volt, hogy felakadt az autó, ezért sok időt veszítettünk, ami miatt mezőny végére estünk vissza.

A további célunk, a célba érkezés volt, de én sose voltam az a versenyző, aki teljesen leenged, és tehermentesen autókázik, én tovább próbálok maxon autózni. Ekkor jött az évben a felismerés, hogy nagyon komoly az ellenfelek kvalitásai, és az ő gyorsaságuk az én komfortzónámon kívül van. Vagyis egész évben azt fogalmaztam meg, hogy mi is nagyon gyorsak vagyunk, talán pályafutásom során a leggyorsabb, de az ellenfelek gyorsabbak. Ez a felismerés egy versenyző számára nagyon kényes, de meg kell tudni vele birkózni, vagy így, vagy úgy.

Én szerettem volna gyorsabb lenni, így is érkeztünk a győri versenyre, hogy magamhoz képest a lehető legjobban felkészülve, próbáljam megszorongatni az ellenfeleket. Jól kezdtünk, jó volt a tempónk, de az első nap végére realizálódott bennem, hogy az ellenfelek nagyon gyorsak, és én nem vállalom azt a kockázatot, ami komoly nehézségekbe sodorna engem, meg a családom. Bár továbbra se engedtem le, siettem, mert a tökéletes koncentrációm nekem csak így van meg. Az előző évi Győr Rally után szép eredménnyel zártunk.

Elérkeztünk az utolsó versenyhez, a Zemplén Rally-hoz. Az egész éves pontgyűjtögetés oda vezetett, hogy extrém esetben lehettünk volna bajnokok a Peugeot kupában. Úgy álltam hozzá, hogy egy jót versenyezzünk, élvezzük ki az év utolsó versenyét, legyen minél több megélt boldog pillanat, amit viszünk magunkkal tovább. A versenytempót tekintve, nem túlfeszítve, de szerettem volna, a bajnoki esélyeket életben tartani. Szerintem sikerült ebben a hozzáállásban végig versenyezni, és szép eredménnyel, és emlékekkel zártuk az év utolsó versenyét.

Éves értékelésben a Peugeot kupa és a kategóriák második helyein végeztünk.

Tavaly harmadik helyen végeztetek az év végi összesítésben a Peugeot kupában, idén pedig már feljebb léptetek a dobogó második fokára… Jövőre meg szeretnéd koronázni egy év végi első hellyel?

Valóban jól hangzik a javuló tendencia, és tervnek jövő évre akár a bajnoki cím, de én most azt érzem magamon, hogy ez a három év nagyon intenzív és fárasztó volt minden téren, és jövő évre pihenést, más elfoglaltságot tervezek magamnak.

Erre most akár joggal mondhatnák mások, vagy az idősebb generáció, hogy három év mi az?  Igazából nekem sem három év, hanem tizenegy, és három év a rally elitjében. Nagyon megterhelőek voltak az utóbbi évek anyagilag, fizikálisan, mentálisan, nem csak nekem, hanem a csapatomnak, és családomnak is.

Egy karrierben, vagy pályafutásában vannak olyan pillanatok mikor lehet jót tesz, ha az ember megáll egy pillanatra átgondolja a dolgokat, kicsit pihen és újult erővel vág neki a következő éveknek. Idén én szerintem 100%-ot hoztam, de korábban rám a 120% volt a jellemző, ezért is gondolom, hogy meg kell pihennem.

De fogok még versenyezni, sose hagyom abba, ebben biztos vagyok.

Játsszunk el a gondolattal…ha lenne lehetőséged egy mezőnyt összehívni (akár aktív versenyző, nem aktív, vagy akik nincsenek már közöttünk) kivel/ kikkel mérettetnéd meg magad?

Ez egy jó kis játék, lenne több ötletem. Ha már gondolat téren akkor ez legyen úgy, hogy az anyagi téren nem lenne nehézség.

Én magyar vagyok, magyarok, magyar bajnokságok jutottak azonnal az eszembe, és kétkerék-hajtás. Szívesen mentem volna a híres 30 Ladás kategóriában, Bútor Robi ellen mikor kétkerékben a toppon volt, Turi Tomi ellen mikor a kocka Suzukival ment, Rally túrában Nagy Matyi ellen, Tajmel Tibi ellen, Bárdos Krisztián ellen, mikor a Felicia Kitcar-ral ment, Asi ellen menni mikor Suzukizott, rallycrossban Bánkuti Gábor ellen menni, sokan lennének még, de legjobban apa (Határ István) ellen jó lett volna menni, mikor a Skoda 130 LR-rel versenyzett rallycrossban, mondjuk ellene bármelyik szakágban jó lett volna menni.

Édesapád minden versenyeden megfigyelhető a szervizparkban, ahogy segít téged a versenyzésben. Láthatjuk még őt versenyautóval rajthoz állni, mint pilóta, vagy már csak a Te karriered támogatása a cél számára?

Nélküle nem megyünk versenyre, még ha már a generációink nem is férnek össze, de neki ott kell lennie, Ő a csapatunk lelke, fáradhatatlan, legkitartóbb tagja. Utóbbi években azzal volt elfoglalva, hogy engem támogat, segít minden téren, ezért neki nem is fért bele versenyzés, a Maxi még megvan. (Peugeot 306 Maxi) Ezért is jó lesz egy kis pihi nekem, és neki is. Jövőre újraépítjük a Maxit, és majd megy vele.

Azt azért már tudjuk, hogy aki egyszer a versenyzésben a győzelem ízében belekóstolt, az nem tudja abbahagyni. Ő is az egyik legjobb példa erre, hogy ezt a sportot csak szüneteltetni lehet, nem abbahagyni. Tervezi, hogy megy még, én maximálisan támogatom ebben.

Mit üzennél a rally pilótáinak, navigátorainak, valamint a nézőknek a jövő évre, ebben a nehéz gazdasági helyzetben, valamint kiknek köszönnéd meg a segítséget az idei évet tekintve?

Sok erőt és kitartást, a jövő év is nehéz lesz gazdaságilag is, és sportpolitikailag is. Ez így szólhat versenyzőnek, és nézőknek egyaránt.

Az idei évet is, mint eddig mindet, köszönöm a családomnak, hogy támogattak és kitartottak mellettem! A csapatomnak, akik erőn felül bele teszik magukat a siker érdekében, navigátoromnak Zolinak az egész éves tökéletes precíz munkáját, és ki kell emelnem pár nevet akik sokat segítettek idén: Karsai Zsolti, Tagai Tomi, PSZA, Berta Laci, Zagyva Lali, Kanyik Anti, SZV service, Csatlós Norbi.

„Mi pedig szeretnénk az idei évre gratulálni, és bízunk benne a két Határt újra láthatjuk hamarosan a magyar rally pályákon!”

Author: rally24.hu