Általában bármilyen autós szakágban indulok kevés alkalomtól eltekintve mindig a volánt tekerem. Ennek számomra két nyomós oka is van, az egyik hogy szeretek vezetni, a másik az hogy többször is rosszul lettem már az anyósülésen.
Ezért is volt számomra kihívás elfogadni Bánhidi Viktor barátom azon felkérését a Duna-Ipoly Trophy rajtjában, hogy nincs-e kedvem navigálni neki az augusztus első vasárnapján tartandó Cafe KunstWerk Trophy-n.
Aztán másnap átbeszéltük a részleteket, és végülis igent mondtam, úgy gondoltam ez egy új és szép kihívás lesz számomra.
A verseny előtti hétvégén még gyakoroltunk az Opel Calibrával amivel rajthoz álltunk a Veterán Autók Klubja színeiben. Próbáltunk kicsit összeszokni, bár ekkor még nem láttuk az itinert, nem tudtuk a pontos útvonalat, csak azt hogy öt-hat 1/100-as különpróba vár majd ránk a 150km-nyi útvonalon.
Szombat késő délután, már esős, és hűvös időben érkeztünk Badenbe, ahol a szállásunk volt, és ha már itt voltunk, akkor vacsora után meglátogattuk a híres Casino Baden-t.

Rövid alvás után izgatottan vágtunk neki a St. Veit felé tartó útnak. Szerencsére az eső elállt, viszont nem volt nagyon meleg, pont az a kellemes 20 fok környéke.

A Cafe KunstWerk melletti parkolóban érkezésünkkor az indulók nagyrésze már felsorakozott. A rendező 40 autóban maximalizálta az indulási létszámot, amelyből 37 autó rajtolt el végül. A Calibrával évjárat szerint a Youngtimer kategóriában indultunk. Színes mezőnyt gyűlt össze, hiszen a Lancia Delta HF Intergale-n keresztül az Alpine A110-ig minden látható volt.

A rendezvényen mi voltunk az egyetlen külföldi páros, az itiner amit kaptunk német és angol nyelvű volt, a rendezők angol nyelven segítettek minket. Nagyon kedvesek és korrektek voltak egyébként, mint a többi versenyzőtárs is, reggelivel és ebéddel várták a versenyen indulókat.

A hat 1/100-as szakasz mellett, az itinerben feltett különböző kérdésekre is választ kellett adni, amelyekre utunk során kaptuk meg a választ. Így jutottunk fel például Hohe Wand, Skywalk nevezetű kilátóteraszához.

Csodálatos helyeken keresztül mentünk az egyes szakaszokhoz, amelyek egy része St Veitben, másik része Piestingben volt.

És néhány szó a szakaszokról is.
Adott időben kellett teljesíteni a szakaszt századmásodpercnyi pontossággal. Összefűzött szakaszok voltak, tehát ez azt jelenti, hogy adott szakaszon több fotocellán keresztül is át kellett haladni, a megadott időben, anélkül, hogy megállnál az autóval.
Az ilyen különpróbák számomra sofőrként mumusok, sosem sikerül jól teljesíteni őket itthon.

Itt viszont minden klappolt, a díjkiosztó előtti ebéden mindketten úgy éreztük, hogy jól és hibátlanul mentünk.
Érzéseink beigazolódtak, hiszen a Youngtimer kategóriát meg is nyertük az Opel Calibrával. Sajnos ezt a kategóriát nem értékelik az abszolút összetettben, de az egész rendezvényen mi mentünk a legkevesebb hibával.

Köszönöm a lehetőséget Viktornak, akivel meg is beszéltük jövőre újra eljövünk erre a jó kis rendezvényre.
Faragó Gábor Bubu

